Hagyományos gyógytorna, fizioterápia

Gyógytorna-fizioterápia célja: 

A baleset, betegség vagy műtét egyik következménye az ideiglenes vagy esetleg végleges mozgáskorlátozottsággal járó  egyéb mozgásfunkciók kiesése . Az eredeti mozgásképesség visszaállítása, izomerősítés, nyújtás, lazítás, egyensúly és  mozgáskoordináció helyreállítása, és a szükséges ízületi mozgások   visszanyerése,  egészen a baleset előtti állapotig. Gyógytornával kezelt betegeknél a sérülések után nyugalomba helyezett szövetek visszanyerjék eredeti funkcionális működésüket, elérjük a legmegfelelőbb izomerőt, stabilitást és szabad ízületi mozgást.

A fenti esetekben alkalmazott fizioterápiás kezelések a következők:

• passzív, vezetett aktív, és aktív mozgás
• izometriás, izotóniás izomerő növelése
• teljes mobilizációt különböző testhelyzetekben, különböző sporteszközökkel pl. súlyzó, gumiszalag
• ízületi mozgáspálya növelése (ROM)
• kontraktúrák megelőzése és kezelésére irányuló nyújtása – keringés és légzés javítása
• spazmusos, letapadt izmok lazítása
• testtartás korrekció
• fizikoterápiás kezelések

A gyógytornász által végezhető konzervatív fizioterápiás kezelések közé sorolható a fizikoterápiás (elektromos árral működő) eszközökkel végzett kezelések is pl. TENS géppel, Bremer magnetikus matraccal. Ezeket az eszközöket a többségében reumás jellegű megbetegedések esetén a hagyományos torna mellett kiválóan alkalmazzák a gyógytornászok, és ezzel növelik a beteg gyógyulás minőségét. Egy-egy ilyen kezelés után a beteg gyorsabban tér vissza a társadalomba.

Gyógytornász tanácsaival, útmutatással elősegíti a mielőbbi önellátó képesség visszanyerését, az állapot javulását, illetve szinten tartását.

MOZGÁSSZERVI  PANASZOK MEGELŐZÉSE ÉS  A MEGLÉVŐK KEZELÉSE

A mozgásszervi problémák kezelésében pre-és posztoperatív stádiumában a gyógytornának jelentős szerepe van. A csoportos tornák helyett egyéni terápiákat érdemes ilyenkor alkalmazni a mielőbb kiesett funkciók visszaállítására. A gerincbántalmak, fájdalmak a leggyakoribb mozgásszervi panaszok közé sorolhatók. Ezeknek a hátterében leggyakrabban  a csigolyák,  vagy csigolyák közötti porckorongok degeneratív elváltozásai, a gerinc kisizületek instabilitása, a gerincet tartó törzsizmok – különös tekintettel a mély hátizmok – gyengeségei állnak . A mozgásszegény életmódot, a tartósan ülő vagy nagy fizikai megterheléssel járó munkát végző pácienseknél ezek a panaszok megfelelően összeállított, megtervezett gyógytorna kezelésekkel megelőzhetőek, gyógyíthatóak.

KÖZPONTI IDEGRENDSZERI SÉRÜLÉSEK, BETEGSÉGEK (STROKE, GERINCVELŐ SÉRÜLÉS, SM, GUILLE-BARRE SZINDR.) ÉS PERIFÉRIÁS IDEGSÉRÜLÉSEK.

Gerincvelő sérüléskor a páciensnél szenzoros, vegetatív és motoros zavarok észlelhetőek. A gerincvelő sérülés magassága, a sérülés típusa (teljes vagy részleges)   határozza meg a páciens állapotát. A nyaki szakaszon történő sérülésnél tetraplegia, vagy tetraparézis alakulhat ki, amely négy végtag teljes vagy részleges bénulását jelenti. A háti, lumbális gerincvelő szakasz sérülésénél paraplégia vagy paraparezis alakulhat ki, ami a két alsó végtag bénulásával jár. A végtag bénulással párhuzamosan mellkasi, törzsi, és  medence izmok működése is sérülhet. A gerincvelő sérülésnek a motoros sérülés mellett az érzés kiesése és vegetatív funkciók zavara is következmény.

Agykoponya vagy perifériásan sérült neurológiai betegeknél az agyi plaszticitást és a szervezet természetes regenerációs folyamatait felhasználva a gyógytorna-fizioterápia célja a petyhüdt izmok erősítése, az esetleges izmok   spaszticitásának oldása ,  a kiesett  fiziológiás mozgások újra  alakítása, tanulása. A sérülés következtében elveszett vagy részben sérült mindennapi élettevékenység, vagy  hely-helyzetváltoztató képesség visszanyerése (járás, öltözködés, evés).